Talán keveseknek mond valamit John B. Goodenough, M. Stanley Whittingham és Akira Yoshino neve, pedig a Svéd Királyi Tudományos Akadémia döntése alapján a 2019-es kémiai Nobel-díjat nekik ítélték.

A három fent nevezett úr a lítiumion-akkumulátor kifejlesztéséért részesült a rangos elismerésben. A tudományos felfedezések sokszor roppant elvont, az átlagember számára nehezen érthető dolgok, melyeket hétköznapi nyelvre lefordítani sem lehet anélkül, hogy a jelentőségük csorbulna, a lítiumion-akkumulátor esetében azonban más a helyzet.
Emlékszünk még a kilencvenes évek aktatáskával vetekedő méretű rádiótelefonjaira?
Emlékszünk arra, hogy húsz évvel ezelőtt mekkorák voltak az első jól használható mobil eszközök? Ha igen, akkor talán meg tudjuk becsülni azt, hogy ma tenyérnyi méretű, pillekönnyű okostelefonokkal éljük az életünket. Ezt köszönhetjük nekik.
A lítium-ion akkumulátor egy szénalapú és egy fém-oxid réteget tartalmaz, melyek között lítiumionok vándorolnak. Az eszköz használata közben az egyik irányba, feltöltés közben a másik irányba haladnak az ionok. Az ilyen akkumulátor nagy előnye hogy könnyű, a korábbi akkumulátorokhoz képest kevés veszélyes anyagot tartalmaz, lassan veszíti el a töltését, illetve a korábbi hasonló áramforrásokkal szemben elegendő egyetlen cella egy mobiltelefon táplálásához. Természetesen azért hátránya is van, túltöltés illetve nem megfelelő töltő használata esetén melegedhet, szélsőséges esetben fel is robbanhat. Ezért érdemes ügyelni arra, hogy mindig a gyári töltőt használjuk készülékeinkhez.
Markovics Ákos