Felvitel dátuma : 2020-10-08

Nyomtatás Küldés emailben

Kérdezem Tóth Sándor táncművészt, koreográfust, aki az 1960-ban létrejött Pécsi Balett alapító tagja, majd annak igazgatója volt 23 évig. Kozármislenyi népszerűségét jól mutatja, hogy napjainkban mindenki „Sanyi bácsi”-ként ismeri és szólítja. Hogy van?
Köszönöm jól vagyok. Úgy érzem remek a kondícióm így 82 éves korban. Ez a jelenlegi bezártság egy kicsit elszomorít. Örömömre szolgál, hogy többet tudok olvasni, törődni a napi dolgokkal, de hiányzik a megszokott tempóm, hiányoznak az emberek. Másrészről mivel nagyon fegyelmezett vagyok, megértem, hogy ilyenek a körülmények, alkalmazkodom a helyzethez. A tánc sok mindenre megtanított, köztük a fegyelemre is. 60 éve végeztem az Állami Balett Intézetben, és még ebben az évben Pécsre kerültem. Nagyszerű szerepek és önálló koreográfusi lehetőségek vártak itt rám. Közben elvégeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskola koreográfus- rendező szakát. Egy évig lehettem Puskin mester tanítványa Leningrádban. Dolgozhattam Ankarában, és számtalan országban vendégszerepeltem. Egyszóval mozgalmas évek vannak a hátam mögött.

Mióta él Kozármislenyben?
Aktív éveim Pécshez és a színházhoz kötöttek. Csendes, nyugodt környezetben képzeltem el a nyugdíjas éveimet, és erre Kozármisleny első pillantásra alkalmasnak tűnt a számomra. Közel 35 éve vásároltuk meg a jelenlegi otthonunkat és az 1992-es nyugdíjba vonulásom előtt költöztünk ki feleségemmel Kozármislenybe.

Tóth Sándor számára mit jelent kozármislenyinek lenni?
Mint frissen beköltözöttek alig ismertük a környezetünkben élőket. Kerítéshez érkezett hozzánk teherautónyi tégla, én persze öltönyben, nyakkendőben voltam, percek alatt összeverbuválódott három szomszéd férfi, akik pillanatok alatt segítettek lepakolni a téglát. Rögtön tudtam, hogy itt sok barátom lesz, és remek közvetlen emberi kapcsolatok várnak rám. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy azonnal belevetettem magam a helyi közéletbe. Szemem előtt nőtte ki magát Kozármisleny faluból várossá. 12 évig voltam önkormányzati képviselő, ebből nyolc évig a kulturális bizottság elnöke, majd a település alpolgármestere. Büszke vagyok arra, hogy tevékeny éveim alatt többször is szobrász alkotótábornak adott helyet a város, ezeknek az éveknek kézzel fogható eredményei ma is megtalálhatók a település különböző pontjain. Rotary Club alapítását szorgalmaztam, amely ma is aktívan működik a városban. Az Európai Unióhoz csatlakozáskor a létező legszélesebb nemzeti szalaggal a település két végét összekötöttük. Könyvet adtunk ki Kozármisleny múltjának, jelenének, értékeinek megörökítésére, megőrzésére. A könyvhöz a címet kedvenc szlogenemtől kölcsönöztem, mert ma is vallom, hogy: „Jó, szeretni való világban élni”, és számomra ez Kozármisleny. Palotai Jánosné